Haptonómia az onkológiai ellátásban
– pszichoonkológia, fájdalomkezelés, életminőség-javítás –

Az onkológiai ellátás rengeteg módszert magába foglal, melyek mindegyike számtalan pszichés hatással bír. Ahhoz, hogy legalább közelébe juthassunk annak, hogy mit élhet át egy daganattal küzdő személy, szükséges, hogy sorravegyük az általuk bejárt út állomásait.

A diagnózist követően az alábbi kezelési módokat találhatjuk a hagyományos onkológiai ellátás eszköztárában: műtét, kemoterápia, sugárkezelés, hormonterápia külön-külön, illetve legtöbb esetben kombinálva mind a beteg meggyógyulását szolgálja – hatásuk hatványozottan pozitív, amennyiben a testi tünetcsoportok mellett a pszichével is foglalkozunk, hiszen a gyakran elhúzódó kezeléssorozat rengeteg mellékhatással bír.
Már a kezeléstípus, protokoll megszületése előtt, a diagnózis létrejöttével kialakulhat a páciensben szorongás, a jövőjével kapcsolatban érzett bizonytalanság, kontrollvesztettség. Nagyon gyakori a stigmatizáció is – a köztudatban a rákos megbetegedés (típusától és prognózisától függetlenül) egyenlő a lassú, kínzóan fájdalmas halállal (Peters-Golden, 1982). Részben ennek köszönhető a bizonyos esetekben felmerülő létbizonytalanság – munkahelyről való elbocsáltás félelme tovább növeli a betegség gyanújától kezdve fent álló stressz mértékét, megjelenhet az elesettség érzete is.
A műtétek következtében daganat típusától függően esetlegesen kialakuló testképsérülés mellett a kemoterápia, hatóanyagtól függően megszámolhatatlan mennyiségű mellékhatás lehetőségét hordozza magában (úgy mint alvászavar, súlyvesztés vagy hízás, kopaszság, étvágytalanság, émelygés, esetenként hányinger, fáradékonyság), a hormonkezelések következtében pedig nagyon gyakori a libidócsökkenés, hőhullámok megjelenése (Horti, 2006). Gyakran cytokineket alkalmaznak az immunrendszer erősítésére, melyek szintén rendelkeznek bizonyos hatásokkal, így influenzaszerű tünetegyüttest indikálhatnak, mely hőemelkedést, lázat, izom és ízületi fájdalmakat válthatnak ki (Horti, 2006). További nehézség, hogy a lokális betegségkontroll céljából alkalmazott sugárkezelés esetenként köhögéssel, lázzal, nyelési nehézségekkel, hegesedéssel járhatnak, illetve a sugárterápia rituáléjához tartozó vasajtóval történő teljes izoláció szorongásokat hozhat elő (Mangel, 2006).
Mindezek mellett a betegek 90%-a számol be valamilyen fájdalomról (Ward et al., 1993) – kifejezetten gyakori a műtéti heg fájdalma, ízületi fájdalmak, de sok esetben fájdalom kapcsolódik a branür behelyezéséhez, a hétköznapi tevékenységek elvégzéséhez is.
Bátran kijelenthetjük, hogy a fentebb említettek egyértelműen rontják a személy életminőségét, ezzel együtt pszichés és szubjektíven érzékelt fizikai állapotát.

Felmerülhet a kérdés, hogy mit tehetünk mi, segítők? Hogyan csökkenthetnénk, szüntethetnénk meg a hozzánkfordulók fentebb említett nehézségeinek egy részét?
Kutatások bizonyítják, hogy a pszichés állapot és a fizikai állapot egyértelműen összefügg – az akut stressz negatívan befolyásolja az immunrendszert, ezzel párhuzamosan az NK-sejtek aktivitását is, mely sejtek a nem-specifikus immunválaszért felelnek (Andersen et al., 1998; Vissoci Reiche et al., 2004). Bizonyított továbbá, hogy a különböző pszichológiai intervenciók szakszerű használata – a kognitív-viselkedésterápiás megküzdési, stresszkezelő tréning (Cruess et al., 2000) és a szupportív-expresszív csoportterápia (Spiegel et al., 1989), zeneterápia (Li et al., 2011), hipnózis (Jakubovits, 2010; Lew et al., 2011; Montgomery et al., 2007) bár más-más módszerrel, de egyaránt hatásos a gyógyítás során fellépő mellékhatások csökkentésére.

A haptonómia segítségével kialakítható egy olyan empatikus, biztonságot adó kontaktus, mely lehetővé teszi, hogy a személyt foglalkoztató tudatos vagy tudattalan érzelmek a létrejövő kontaktus során megjelenedjenek, kifejeződjenek – a terapeuta egyfajta anyai magatartással fordul a kliens felé – szeretetteli, nyugodt, befogadó attitűdöt képvisel és ezzel együtt a kontaktus során hordozza a kliensben kifejeződő tartalmat. Hasonlóan ahhoz, ahogy az édesanya a gyermek igényeit szemelőtt tartva segíti a gyermek személyiségének kibontakozását, úgy a terapeuta is támogatja a klienst, hogy megtalálja saját erőforrásait és ezek segítségével tágabb, mélyebb önismeretre tegyen szert, mely hozzásegíti a hatékony megküzdéshez.

A haptonómia viszonylagos „fiatalságából” adódóan jelenleg kevés kutatás áll rendelkezésünkre, azonban az eddig elvégzett empirikus kutatások azt mutatják, hogy a haptoterápiában részesültek körében csökken a depresszió, distressz, szomatizáció mértéke (Klabbers, 2011). További előny, hogy a haptonómiával kezeltek könnyebben találnak kapcsolatot érzéseikkel, jobban tudják betegégüket kezelni – ezzel együtt tüneteik erőssége csökken, életminőségük nő (Visser et al., 2011).
Talán sejthető, hogy a haptonómia az általa képviselt nyitott, elfogadó szemléletmóddal és a, legtöbb esetben ösztönös, nonverbális kifejezésmóddal az egészségügyi ellátás számtalan területén alkalmazható – az esetleges rehabilitációs során kikerülhetetlen a kontaktus, a palliatív ellátás során pedig néha egy-egy „jól irányzott” érintés többet jelenthet, mint bármely szó.

A soron következő tematikus műhelyre 2015. december 4-6. között kerül sor. A három napos műhelyen elsajátítható elméleti tudás és gyakorlat betekintést nyújt a haptonómia szemléletébe és az onkológiai ellátásban való alkalmazási lehetőségeibe.  A haptonómia terápiás munkában, életminőség javításában és fájdalomkezelésben való használatának megértését interaktív előadások és sajátélményű gyakorlatok segítik.

Sok szeretettel várunk minden olyan érdeklődőt, aki az onkológia területén dolgozik – vagy segítői hivatása során gyakori a fizikai kontaktus és szeretné tudatosabban felhasználni az érintést, illetve az ezzel való kommunikációt, továbbá érdeklődik a klasszikus pszichoterápiás irányzatok mellett, a testorientált pszichoterápia iránt is.

A műhelyt vezeti: Jean-Luc DECONINCK pszichológus, integratív pszichoanalitikus, pszicho-szomatoterapeuta, az EEPSSA kiképzője, a Belga Szomato-pszichoterápiás Egyesület elnöke.

A csoport létszáma 12 (maximum 14) fő.

A résztvevők a Magyar Szomato-pszichoterápiás Egyesülettől kapnak tanúsítványt a képzés elvégzéséről, és a Strasbourg-i székhelyű Ecole Européenne de Psychothérapie Socio- et Somato-Analytique (EEPSSA, www.eepssa.org) is elismeri saját képzésében az itt teljesített órákat.

A háromnapos tematikus műhely részvételi díja 48000 Ft.

A jelentkezéseket a részvételi díj előleg beérkezésének sorrendjében tudjuk elfogadni.

TOVÁBBI INFORMÁCIÓ ÉS JELENTKEZÉS: Buvári Réka, info@haptonomia.hu, reka.buvari@gmail.com, 06 30 464 7996

Irodalomjegyzék:

1. Andersen, B. L., Farrar, W. B., Golden-Kreutz, D., Kutz, L. A., MacCallum, R., Courtney, M. E.&Glaser, R. (1998). Stress and immune responses after surgical treatment for regional breast cancer. Jornal of National Cancer Institute 90(1), 30–36.
2. Cruess, D. G., Antoni, M. H., McGregor, B. A., Kilbourn, K. M., Boyers, A. E., Alferi, S. M., Carver, C. S. & Kumar, M. (2000). Cognitive-behavioral stress management reduces serum cortisol by enhancing benefit finding among women being treated for early stage breast cancer. Psychosomatic Medicine 63(3), 304–308.
3. Horti J. (2006). A daganatos betegségek kezelési módszereinek pszichoszociális aspektusai. Gyógyszeres kezelés. In Horti J. & Riskó Á. (szerk) Onkopszichológia a gyakorlatban. Medicina Könyvkiadó, Budapest. 104-111.
4. Jakubovits E. (2010). A hipnózis alkalmazásának indokai a daganatos betegek komplex terápiájában. A rákdiagnózis hatása: a módosult tudatállapot. Magyar Onkológia 54(2), 153–160.
5. Klabbers, G. A. (2011). Four-dimensional symptom questionnaire (4DSQ) in the primary healthcare practice of therapists. Dutch Journal of Psychosomatics 1(2), 5-7.
6. Lew, M. W., Garberoglio, C. & Williams, A. C. (2011). Use of preoperative hypnosis to reduce postoperative pain and anesthesia-related side effects. International Journal of Clinical and Experimental Hypnosis 59(4), 406–423.
7. Li, X., Yan, H., Zhou, K., Dang, S., Wang, D. & Zhang, Y. (2011). Effects of music therapy on pain among female breast cancer patients after radical mastectomy: results from a randomized controlled trial. Breast Cancer Research and Treatment 128(2) 411–419.
8. Mangel L.. (2006). A daganatos betegségek kezelési módszereinek pszichoszociális aspektusai. Sugárterápia. In Horti J. & Riskó Á. (szerk) Onkopszichológia a gyakorlatban. Medicina Könyvkiadó, Budapest. 99–104.
9. Montgomery, G. H., Bovbjerg, D. H., Schnur, J. B., David, D., Goldfarb, A., Weltz, C. R., Schechter, C., Graff-Zivin, J., Tatrow, K., Price, D. D. & Silverstein, J. H. (2007). A randomized clinical trial of a brief hypnosis intervention to control side effects in breast surgery patients. Journal of National Cancer Institute 99(17), 1304-1302.
10. Peters-Golden, H. (1982). Breast canser: varied perceptions of social support in the illness experience. Social Science & Medicine 16(4), 483–491.
11. Spiegel, D., Bloom, H. C., Kraemer, J. R. & Gottheil, E. (1989). Effect of psychosocial treatment on survival of patients with metastatic breast cancer. The Lancet 14(2), 888–901.
12. Visser, A., Schoolmeesters, A., van den Berg, M., Schell, N., de Gelder, R., van den Borne, B. (2011). Methodological reflections on body-mind intervention studies with cancer patients. Patient Education and Counselling 82(3), 325-334.
13. Vissoci Reiche, E. M., Vargas Nunes, S. O. & Morimoto, H. K. (2004). Stress, depression, the immune system and cancer. The Lancet Oncology 5(10), 617–625.
14. Ward, S. E., Goldberg, N., Miller-McCauley, V., Mueller, C., Nolan, A., Pawlik-Plank, D., Robbins, A., Stormoen, D. & Weissman, D. E. (1993). Petient-related barriers to management of cancer pain. Pain (52), 319-324.